Hogyan irányítsuk az életünket és önmagunkat?

A Facebook kérdezi, hogy mi jár a fejemben. Jó kérdés. Gondoltam megírom a blogomban.

Az az idézet jár a fejemben, amit a minap olvastam George Bernard Shaw-tól:
“Az okos ember alkalmazkodik az őt körülvevő világhoz. Az ostoba kitartóan dolgozik azon, hogy a világot magához alakítsa…”

Az emberek tipikus panaszai közé tartozik, hogy rossz az adórendszer, rossz a politika, rossz a pénzügyi helyzet, rossz a gazdaság, rossz az iskolarendszer, rossz a egészségügyi helyzet és még sorolhatnám. Ettől aztán rossz lesz a hangulatunk is. Nem csoda, ha a magyar emberekről az a hír járja, hogy pesszimisták, nem csoda, ha élenjárunk az öngyilkosság terén és ezt is sorolhatnám még. (Egy keleti bölcsesség jut eszembe példának a panaszkodásra. “Sajnálkoztam, hogy nincs cipőm, míg nem találkoztam egy emberrel, akinek nem volt lába.”)

Ha megnézem G.B Shaw mondását, akkor felfedezek egy összefüggést. Nem akarunk alkalmazkodni a minket körülvevő világhoz, hanem azt várjuk, hogy majd a világ fog hozzánk alakulni. Van ennek bármi realitása?

Közel tízmillió ember él kis hazánkban, ez közel tízmillió féle elvárás. Kizárt, hogy mindig minden embernek kiválóak legyenek az éppen rendelkezésre álló külső körülmények. Mit lehet hát tenni azért, hogy mégis jól érezzük magunkat ebben a világban?

Csak a saját belső világunkra van hatásunk, csak saját magunkat tudjuk megváltoztatni azáltal, hogy alkalmazkodunk a külvilághoz és keressük benne a rendelkezésre álló lehetőségeket, amelyek számunkra örömöt okoznak vagy sikert hoznak. Ki más tudná jobban, mint mi magunk, hogy nekünk mi a jó? Ha pedig tudjuk ezt, akkor képesek vagyunk megteremteni azt a magunk számára. Végül is nincs háború, nincs éhínség, nincs anarchia, működik a világ körülöttünk, tehát vannak lehetőségeink, csak meg kell azokat találnunk. Felelősek vagyunk a saját életünkért és boldogságunkért s ha ezt a felelősséget felvállaljuk és teszünk a fejlődésünkért, akkor annak az eredménye és minden jutalma a miénk lehet. A rossz hír ebben az, hogy tenni kell érte és elég kitartónak kell lenni ahhoz, hogy a várt eredményt elérjük, mert az nem fog magától az ölünkbe pottyanni. Ezt már tapasztalhattuk, hogy meg kell dolgozni mindenért. Sajnos ilyen a világ, s ehhez alkalmazkodnunk kell. Ha megtesszük, megkapjuk a jutalmát.

Hadd emlékeztesselek arra, hogy mi is ez a felelősség, milyen rendszerben gondolkodj, ha eredményt akarsz elérni!

Felelős vagy a gondolataidért…

Felelős vagy az érzelmeidért…

Felelős vagy a tetteidért…

Felelős vagy a szokásaidért…

Felelős vagy az életedért…

Sőt, azért is felelős vagy, amiről tudod, hogy meg kellene tenned, mégsem teszed meg.

Ha jobb életet akarsz, ezeken kell javítanod, ezeket kell tudatosan figyelned és fejlesztened. Az a helyzet, hogy kétféle irányító rendszer működik a szervezetünkben: Tudatos/Intelligens  és  Primitív/Ösztönös. Tudom, hogy most meg vagy győződve arról, hogy te személy szerint bizonyosan a tudatos irányító rendszereddel működteted az életedet és önmagadat. A kutatások és a tapasztalatok azonban teljesen ellentmondanak ennek a hiedelemnek.

Az ösztönös irányító rendszerünk sokkal erősebb, mint a tudatos. Pontosan 99%-kal, mert a tudatos énünk bizony csak 1 %-ot képvisel az életünkben. (Hihetetlen, de igaz.) Gondolj bele, hogy az intelligencia 6 éves korig el sem kezd kialakulni. Addig nincs értelem, csak érzelem. És azok az érzelmek, tapasztalatok, történések, amelyeket az első 6 évünkben szereztünk a megértés fikarcnyi esélye nélkül, végigkísérnek bennünket egy életen át és az ösztönös irányító rendszerünkön keresztül tudattalanul érvényesülnek a viselkedésünkben. (A vérbeli értékesítők pontosan tudják ezt és úgy vezetnek minket az orrunknál – pontosabban az érzelmeinknél – fogva, hogy a végén megvesszük azt, amit el akarnak nekünk adni és boldogan visszük haza a szerzeményt.)

Ha mindez így van, akkor van-e egyáltalán értelme bármit is cselekedni vagy a tudatosságot lehet-e egyáltalán növelni? Hát, lehet. No, nem az 1%-ot tudjuk megemelni az ösztönös irányító rendszerünk erősségének a rovására. Hanem az önismeretünk fejlesztésével és a saját életünkért, gondolkodásunkért, tetteinkért való felelősség felvállalásával az egyes döntési szituációkban emelni tudjuk a tudatosságunk szintjét. Különösen jól növelhetjük a hatékonyságunkat, ha ebbe a folyamatba bevonunk külső szemlélőket is: barátok visszajelzését kérjük, coach-ot, pszichológust, trénert alkalmazunk, akik kívülről jobban észreveszik azt, ha nem racionálisan viselkedünk, hanem az érzelmeink  befolyása alatt kifogásokat gyártunk, bizonytalanok, aggodalmasak, kétkedők vagyunk. Ők segíthetnek nekünk az önismeretünk fejlesztésében, az előnytelen szokásaink megváltoztatásában, ha azt mi is akarjuk és elhatároztuk.

Ami G.B. Shaw mondását illeti, az bizony van még tovább is. Tudjuk, hogy G.B. Shaw szókimondóan csípős humorával hatott a világra. Az írásom elején lehagytam az utolsó mondatát, mert kicsit durva a következtetés, amit levon a megállapításából. “Az okos ember alkalmazkodik az őt körülvevő világhoz. Az ostoba kitartóan dolgozik azon, hogy a világot magához alakítsa. Ezért aztán minden előrelépés az ostobákon áll vagy bukik.”

Ha jól belegondolunk, Shaw következtetése tökéletesen helytálló. Milyen nehéz bármilyen jó dolgot bevezetni a világban! Milyen sokáig tart, amíg egy jó kezdeményezés elterjed! Mennyien akadályozzák a fejlődést! (Például a dohányzás korlátozását 20 évig tartott törvénybe iktatni. A szelektív hulladékgyűjtés mióta nyűglődik?)

Mi az, amin gyorsan tudunk változtatni, mert senki máson, csak rajtunk múlik?

Ez bizony saját magunk…

Hozzászólás beküldése

*